Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
amugyvagy

1. ÚJ ÚTRAKELÉS

F.A · 1 hete

A KERESÉS 

Új s remélő irányom, mint írói szempontból, mint pedig a lelki és tudásbéli fejlődést illetően, a keresés! Habár sok mindent fefedezten már, s jutottam oly bepillantásokhoz melyekhez messze nem emelkedtem még fel, az igazi megvalósításom sajnos inkább a lecsúszás és az elbukás. 
Az élet e második, lejtős felén már másféle tempók és kapaszkodások vannak. Ezt kénytelen vagyok figyelembe venni. Na de ennyit rólam, nem téma. Inkább keressük együtt a tökéletes létezésünk lehetőségét!
Tehát mit keresünk itt? A fent említetten kívűl, hisz azt csak most fikszáltuk le, s döntöttük el! Vagy pont ezt a keresést kerestük eddig, csak most esett fel a tantusz?! 
Vannak olyan infók is, melyek tükrében úgy is feltehetnénk a kérdést: mit keresünk itt már megint? Ugyanakkor az igazi bölcsek is lehet, de biztosan nem nekik szólnak e kereső írások, a kérdést mélyebben hallva, a szemfülesek észrevehetik azt a kérdésben rejlő kérdést, amit a 'mit' takar!
Valószínünek tartom azt az esetleges elképzelhető lehetőséget, hogy talán nem mindegy hogy miként teszünk fel, nem mindegy hogy milyen kérdéseket! Megfelelő motivációval, vagyis szándékkal, jó irányokat kellene találnunk! Például vegyünk egy klasszikus jó kérdést! Amelyet klasszikusan fel szoktak tenni nagyon rossz motivációval, félrehangsúlyozva, fajsúllyosságát nemmegértve, avagy valójában úgy kérdezik, hogy tulajdonképpen fel sem teszik! 
A kérdés: Annyiféle világnézet van, ki tudja melyik lehet a teljesen igaz, amelyben érdemes hinni?! 
Lehet e kérdés pusztán egy kifogás azért, mert nem igazán az igazságot akarjuk, inkább tartunk tőle, mert mi lesz ha nem tudjuk majd elfogadni, ha nem tetszik majd nekünk, ha jelenlegi vágyaink szemszögéből nem lesz emészthető számunkra?! Valahol az ismeretlen lelkiismeretünk mélyén érezzük az abszolút igazság fontosságának felelősségét, de azt is sejtjük, hogy sokat kéne javúlnunk egy olyan jóság mentén, amit nem mi határozunk meg! S melyben a vágyainkat kellene az igazsághoz igazítanunk, nem pedig az igazságot a vágyainkhoz hamisítanunk. Ezért ürügyre van szükségünk, minszerint az igazság nem megtalálható, tehát nem a mi hibánk, hogy tudatlanúl kell cselekednünk. Kényelmes olcsó trükk, és olcsó kövér madárhús, midőn a kis sötét homoküregeinkben a csillogó porszemek felé sóhajtozunk, az idő pedig egykedvű jóllakottsággal rágja el testeinket. 
Szerintem ezt túltárgyaltuk. Ez nem a keresés. Mi nem így tesszük fel e kérdést. Mi a határtalan és csodálatra méltó, ragyogó világmindenségre emeljük arcunkat, és bátran, bizalommal telt szívvel lépdelünk feléje!

Na jó.    Akkor merre? 
Igen, ez már őszintébben hangzik!
Én azt javaslom, hogy előszőr fogalmazzuk meg a célirányt, mindanyiónk számára egyértelmű módon!
A célirány legyen a Teljes Abszolút Igazság! 
Meghatározása:

A Teljes Abszolút Igazság ( TAI ) az az elméleti és gyakorlati tudástár, mely a teljes létező világmindenség legfőbb részleteit ismerteti, a valóságnak megfelelően, hiányosság és tévedés nélkül, valamint feltárja azt a gyakorlati megvósító utat, amellyel elérhető a tökéletes létezés!

Tehát mint halhatóan látható, nem semmi amire vállalkoztunk! A semmire főként nem! Bocs hogy belekevertelek, de szerintem sejted, hogy mindannyian eleve bele vagyunk már keveredve.      
Nem is kritikus, cáfoskodó módon, inkább csak türelmesen, jóindulatúan, és jó felé indulóan szemlélődve, pillantsunk bele egy kicsit az általánosan elterjedt világnézetekbe! Főként alaplényegeket megfigyelve, hiszen nem akarjuk megsérteni senki vallási ragaszkodását! Az valóban nem illőendő magatartás. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy számunkra igenis vannak határok e határtalan mindenességben. Vegyük például azt a demokratikus kijelentést, hogy mindenki higgyen amiben akar! De Hitler is hitt ebben-abban! Akkor mindenki higgyen amiben akar, csak törekedjen a jóra! Hitler is jónak gondolta tetteit! Akkor higgyen mindenki amiben akar, csak ne ártson másoknak! Valami alakúl! Egy fontos kritérium, egy irányelv máris felbukkant! Mások élete, létezése mindenképp tiszteletet követel! Ám ezen elv gyakorlati kivitelezése számos akadájba ütközik! Hiszen mi van azok életével akik ezt szándékosan nem tartják be? Vagy mi a helyzet az embernél alacsonyabb rendűnek tűnő élettel, mit muszájnak tűnik kioltani? És a közvetett ártás? Ha olyan tettekbe fogunk, vagy kényszerűen résztveszünk benne, vagy olyan kötelességeket elhanyagolunk, melyek közvetett, nyomon sem követhető következményei, súlyos szenvedéseket okoznak másoknak, vagy akár a jövő nemzedékeinek!? Mint példáúl a természetkárosítás, vagy a rossz oktatási rendszer!
Vajon az abszolút igazság feltárása segíthet-e az efféle és mindenféle más gondok megoldásában? Hát bízunk benne, mert ha az nem, akkor semmi sem. Végül is minél teljesebb, tökéletesebb a tudás, annál tisztább és fejlettebb intelligencia építhető rá! Amely által bizonyára tökéletesebb döntések, cselekedetek, és eredmények születhetnek! Számunkra az egyik legfontosabb most az, hogy ne ragadjunk le kellemesnek tűnő, részigazságokkal kényelmesen kipárnázott, világnézeti mellékutak könnyenelérhető hoteljeiben! Vándoróljunk csak tovább a Teljes Abszolút Igazság felé, mert valódi otthonunk nem lehet másutt!

Egy bölcseletet szeretnék körbejárni, kissé megvizsgálgatni, pusztán a néha józan paraszti ész segítségével. A tanítás igy hangzik: a vallás tudomány nélkül csak szentimentalizmus és fanatizmus, a tudomány vallás nélkül csak spekuláció és feltételezés!
Nézzük az álltalánosan elterjedt vallásos hozzáállást, mely alól bizonyosan vannak kiemelten tiszteletre méltó kivételek! Az alapmotiváció körülbelül ez: " Hiszek egy legfelsőbb hatalomban, mely jó, szerető, igazságos, és szeretném ha teljesítené vágyaimat, megóvna a szenvedésektől, elnézné bűneimet, s végül örök boldogságot adna!" Ezen álltalános megközelítés úgy tünik, s ezt társadalmunk minősége is alátámasztja, hiányos, de ugyanakkor tartalmaz pozitívumot is. Az, hogy az emberi tudat saját létezése fölé tekint, bizonyára nagy lépés! Ám a cél még mindíg és elsősorban az 'én', vagy az, ami-aki hozzá tartozik! Ez ellentmondásosnak tűnik. Habár egy fejlődési lépcsőfoknak elismerhető, azt is körvonalazza, hogy az abszolút igazság kevésbbé érdekli, inkább csak annyi belőle, ami a jelenlegi test érzékeinek, az elmének, és egy elképzelt jövő víziójában majd élvezetet okoz. Az intelligenciát így az elme vágyai alá rendeli!
Mi lehet a helyzet a tudományosokkal? Ők inkább elhivatottak az objektív, valós igazság megismerésében, kicsivel kissebb tisztelet a kivételnek, viszont nagyon nehezen tudják megfelelően megközelíteni az ember feletti létezés lehetőségét, mégkevésbbé egy esetleges legfelsőbb intelligenciát. Persze itt is nyílván akadnak pozitív kivételek, de nem ők írják a tankönyveket az tuti.
Vajon mi lehet az a bizonyos aranykőzépút, mely szerint a lagymatag eltorzúlt vallásosság, és a túlfeszített mohó materializmus között, létezik egy tökéletes, mindenkit táncba hívó dallam! 
Sajnos az aranyközépút szerzőjének állítólagos követői erre azt a buthaságot mondták, hogy akkor mind istenek vagyunk!    Naneee!!! Feladom!! Menthetetlenűl gázok vagyunk! 
Vagy azért megértettünk egy picit abból, hogy mennyire nem értünk még semmit?

Na jó, sok választásunk úgy sincs, megpróbálunk önzetlenséget magunkra erőltetni, és nyitott, kereső intelligenciával magunk fölé tekinteni.
Mit jelenthet hát a lélki út? 
Egyszerűen megvilágítva, azok a lépések amelyet lélekkel teszünk, nem testtel, nem elmével. Az intelligencia az az emberi ezköz, ami úgymond vízválasztó, mert ha anyagi vagy hibás tudásra épűl, akkor a lélek tétlen marad. Ha valódi abszolút tudás alapján dönt és cselekszik, a lelki önvalónk felébred és útnak indúl. Kifelé a múlandóból, tova a jóörökbe! Vannak kevert tudások is persze, amelyek meg-meg mozdítják a lelket, de azok nem az igaziak. Az egyik legnagyobb s legnehezebb lelki lépcső a Teljes Abszolút Igazság  tudományának megismerése! Mert bár alapvetően előszőr elméleti megértés, az elérése nagyon is gyakorlati küzdelem! A valódi tudás ugyanis rengeteg jellembeli fejlődést és tisztulást követel már a keresés szintjén is. Ám vágyaink, tulajdonságaink, tetteink csak akkor kezdenek igazán tökéletesedni, ha megtaláljuk a teljes képet, az igazi célt, a valódi letértelmet! Végűl is el kell tudnunk majd engedni az anyag, s ezen elmeprogramok gúsbakötő, leláncoló hatását, mely nem más, mint az inteligencia önközpontúsága és az elme érzékkielégítő vágyának szövetsége! És nem a barátaink! Az intelligenciát tudjuk először kivonni az anyagi vágyakból, mert az elme és a test követeléseinek kontrollálása, megtisztítása, már jóval nehezebb fadat! Nem az álltalános emberi kereső szint feladatköre! Később, magasabb lelki lépcsőfokokon valósítható meg! De az inteligencia elfordítása az anyagban elmerülő tudatlanságról, és így elindulni a örök érvényű lelki tudás felé, azonnal elkezdhető! Ha komolyan vesszük ezt az küldetést, s e szavak megértést kereső szándékát, már el is indultunk!   


ÖNZETLENSÉG ÉS IRIGYSÉG.

Léteznek pozitív és negatív tulajdonságok, node abszolút szempontból, nem relatív emberi megítélések, történelmi szokások vagy valamiféle trendek értékrendjei alapján! Van két kulcsfontosságú és alapvető létezéshozzáállás és tudatállapot, egy pozitív és egy negatív, amelyre az összes többi adott minőségű tulajdonság és törekvés ráépűl. Az egyik az önzetlenség, amely az odadaadás és a szeretet alapja! A másik az irigység, ami az önközpontú kéj és a büszke uralkodási hajlam forrása. Ez az irigység nem pusztán a hétköznapi másoktól elbitorló hajlam, hanem az Istenre, vagyis a legfelsőbb létező helyzetére való önző vágyakozás, amely tudatunk mélyén mérgez minket már ősidők óta! Az inteligenciánk hivatott e két gyökeresen ellentétes létezési útirány között választani, s e döntéstől függ, hogy a lelki út örök boldogsága felé, vagy az anyagi tudat tudatlan kínlódásai felé barangolunk-e!
Az önzetlen odaadásra törekvő ingeligencia egyre kimeríthetetlenebb, egyre tökéletesebb, egyre ámulatba ejtőbb arcát pillantja meg a világnak, s általa egyre kompatibilisabbá válunk az abszolút igazság megértésével és megvalósításával! Az anyagi energia uralásába és élvezetébe vetett hit, egyre beszűkíti s egyre üresebbé teszi létezésünket.
Tehát a valódi tudáshoz, a világmindenséghez való viszonyulásunkat folyamatosan fejlesztenünk kell, illetve maga a tudás megismerése segít majd épülnünk a tiszteletben és az odaadásban! Úgy is megvilágíthatnánk, hogy tőlünk függ, hogy maga a világ mindjobban elfogad-e, avagy elutasít-e minket!


A TELJES ABSZOLÚT IGSZSÁG FELÉ!

Ha a világmindenségről tökéletes tudással rendelmeznénk, a részletes felépítéséről szóló információk mennyisége, megérthetősége biztosan meghaladná emberi képességünket. Sőt, könnyen lehet, hogy minden képességet, ami csak elérhető. Ha mindehhez hozzátesszük az ismeretlenségből, s egyéb negatív tulajdonságainkból táplálkozó hibás, téves, hiányos elképzeléseinket, akkor a létezésről szóló információk mennyisége olyan, mintha egy parttalan és feneketlen ócán mélyén egy légzőkészülékkel, eltévedve keresnénk a partot! Meglehetősen remyénytekennek tűnő helyzet. Ugyanakkor valahogy mégis ki kell jutnunk belőle. Persze vakaki ezzel sem ért egyet, de aki kicsit is elhiszi, hogy ki kehet jutni a múlandó és gyötrelmes létállapotból, annak utat kell találnia a tudatlanság e határtalan labirintusában!
Persze könnyen mondjuk: te menyj amerre akarsz, én is ezt teszem. És ez így is van, így demokratikus. Ám az emberi felelősség mégis valahogy túlmutat ezen! Mind társaink, mind utódaink, mind a világminden felé felelősség tartozása áll, vagy állhat fent! Én elfogadom e tartozást, s igyekezvén mindjobban eleget tenni neki, egy szerkezetet próbáltam összeszelni, amivel talán sikerülhet megfelelően mozogni e sötét óceánban! Felgyorsítani a kiút megtalálását, mielőtt túlságosan elnyelne. Egy kutatási irányelvrendszert állítottam össze, mely az emberi objektív intelligenciára épűl, s elvileg minden világnézet tagja alkalmazhatja, ha saját eredményeit hiányosnak tartja.
A világmindenséget feltáró igazság kutatásának objektív és hatékony irányelvrendszere!
A létező világminden felépítése és müködése oly mennyiségű részletinformációból áll, hogyha ismernénk, akkor sem tudnánk sokmindent kezdeni vele, emberi időnk és képeségünk parányisága miatt. Az információk feltárásáról nem is beszélve. Ezért ki kell emelnünk a legfőbb leglényegesebb kérdéseket, melyek elsősorban meghatározzák létezésünk jövőjét!

A 4 fő  létkérdéskör:
 
1.- A teljes világmindenség forrását és lényegi felépítését, illetveva a legfelsőbb létezőt feltáró abszolút igazság kérdésköre!
 
2.- A tudat-öntudat létezését feltáró abszolút igazság lényegi információi!
 
3.- A létezés tökéletességének megértését és elérhetőségét feltáró abszolút információk!
 
4.- A 3 Fő kérdéskör kutatásának módszertana, illetve a tudásforrás utáni kutatás!

A 4 fő létkérdéskör együttesen a Teljes Abszolút Igazság ( TAI ) utáni kutatás!

A kutatást segítő 4 fő filózófiai irányelv!
 
1.- A TAI maga a cél! Ezt mindíg szemelőtt kell tartani, mert az ideiglenes, szubjektív és egyben tudatlan érdekek könnyen eltérítik az emberi fejődést! A TAI megvalósítása a legesélyesebb az összes létproblémánk megoldására, ezért óriási felelősség!
 
2.- A TAI, egy abszút független létező! Vagyis minden embertől s bármilyen más lénytől független és legfelsőbb valósággal rendelkezik, amely valóság nem befolyásolható, nem megváltoztatható annak részei által! Ezért a vita és a nézetkülönbség, mindíg csak a hozzá való emberi viszonyulásokról szólhat!
 
3.- A TAI kutatást rendkívül elősegíti, ha a tudat-öntudat létezésének értékét és fontosságát kiemeljük, és abszolút lényegesként és felbecsülhetetlenként vizsgáljuk, s ily módon a személyes és személytelen létezés jelenségét megpróbáljuk kettéválasztani!
 
4.- A legfelsőbb rendű létező kutatásában szintén hatékonyabb a tudatosság kiemelése, illetve a tudatosság még magasabb szintjeinek lehetősége, mert így a kutatás eljuthat egy olyan fejlettségre, mely kölcsönössé teszi azt! Vagyis a TAI szintén el kezdhet mozdulni felénk, amely a legnagyobb emberi áttörés lenne!


Az alábbi kis tanulmánybeszámolót a társadalom vezetésének, főként az unió számára készítettem, de feltehetőleg sosem jut el oda, és valószínűleg nem is lenne sok hatása. Viszont bárki számára inspiráló lehet.


ANNAK TUDOMÁNYOS MEGÉRTÉSE, HOGY MIT TUDUNK A VILÁGRÓL, VALAMINT ANNAK TÁRSADALMI FELELŐSSÉGE!

1.- A Teljes Abszolút Igazság kutatásának fontossága!

2.- Az emberi tudás hiányossága az emberi léthelyzet négy fő tökéletlensége miatt!

3.- A tudásszerzés két intelligens útja.

4.- Összegzés és a jelenlegi általános globális helyzet.

5.- A Teljes Abszolút Igazság egyetemes és demokratikus alaptétele !

1. A Teljes Abszolút Igazság ( TAI ) az az elméleti és gyakorlati tudástár, mely a teljes létező világmindenség legfőbb részleteit ismerteti a valóságnak megfelelően, hiányosság és tévedés nélkül, valamint feltárja azt a gyakorlati megvósító utat, amellyel elérhető a tökéletes létezés!

Az, hogy egyeltalán létezhet-e, s elérhető-e aTAI tudásanyaga, az az általános, tökéletlen emberi szinten nem eldönthető kérdés! Ezért az emberi lénynek érdemes hittel kutatnia, a társadalmi vezetésnek és oktatásnak viszont kötelessége felelősségteljesen a legfőbb feladatai közé sorolni a TAI nyilvános kutatását! A TAI kutatása bizonyos, hogy hamar jelentős és globális tudásfejlődést eredményez, mely hatékony összefogást épít és jelentős megoldásokat hoz az emberi civilizáció problémáira!

2. A világról alkotott tudásunk biztos hiányossága, az emberi léthelyzet négy fő tökéletlensége miatt!
Az emberi lény kevés tudás és leginkább ösztönös életszükségleti képességekkel születik, míg igazi lelki lénye mélyen alszik! Szülői nevelés és társadalmi oktatás révén tesz szert egy felnőtt, érett tudata, jellemre és tudásra, melyért az egyénnek teljes mértékben felelősséget kell vállalnia! Van azonban az emberi fizikai és tudati képességeknek négy alapvető hiányossága, fogyatékossága, melyeken valamely módon, de mindenképp túl kell jutnia ( előbb elméleti majd gyakorlati szinten ) ahhoz, hogy eljusson a Teljes Abszolút Igazságoz! 
A négy leküzdendő tökéletlenség:

I. Az emberi lény szinte végtelenűl parányi a világmindenségben, ezért érzékszervi és elmebeli képessségei meghatározhatatlan mértékben behatároltak és lekorlátozottak! Vagyis a közvetlen, vagy technikai ezközökkel kiegészített érzékelésen túli valóság határa, és összetettsége megközelíthetetlen!
 
II. Az érzékek tapasztalataiból, a tudományos kísérletek eredményeiből, a logikai következtetésekből, vamint a puszta hitből megálapított igazságokat illetően, a tévedés lehetősége mindíg fennáll! A megállapított igazság minél nagyobb létezőre, vagy minél mélyebb felépítési, müködési részletre mutat, ( pl.: csillagrendszerek, univerzum, tér, idő.., vagy sejt, atom, kvantummüködés...stb. ) vagyis az emeri léptéktől minél távolibb a kutatás, a tévedési lehetőség annál nagyobb! Összességében a tévedés esélye oly annyira nagy, hogy gyakorlatilag biztos!

III. Minden emberi lény egyéni szubjektív öntudattal és létezéstörekvéssel rendelkezik, ezért tényszerűen és természetszerűen önközpontú! Mivel nem rendelkezünk az általánosan ismeretlen tökéletességgel, nagyon nehezen elkerülhetö az az emberi hiba, miszerint az igazság információit szándékosan meghamisítva, a valóságot saját szubjektív elmebeli ragaszkodásainkhoz próbáljuk torzítani. Ez a csalási hajlam!

IV. Az az ismeretlen világmindenség melyben alapvetően tudatlanságba születünk bele, és küzdelmesen haladunk a megismerése felé, valamely még nem ismert okból rejtve van, illetve rejtőzik előlünk. Vagyis tudáshiányos és tökéletlen helyzetünket a világmindenség vamilyen okból fenntartja, illetve ilyen állapotban tart minket! Ennek okát a TAI kutatása során lesz lehetséges megérteni és megszüntetni.
A TAI tudásanyaga tehát felette áll e 4 emberi hiányosságnak, a parányi érzékeink, a tévedéseink labirintusa, a csalási hajlamunk és az eleve tudatlan állapotunk behatárolta léthelyzetünkhöz képest! Vagyis utunk során, valahogy túll kell látnunk, aztán pedig lépnünk ezeken!

3. A tudásszerzés két intelligens útja.
Az egyik lehetőséget, melyet a mai modern tudomány alkalmaz, illetve a történelem folyamán egyre jellemzőbbé vált a társadalom szellemi kultúrájára, úgy hívják: induktív logika. Másnéven a felszálló folyamatra épülő kutatás, tudásszerzés. Ennek lényege, hogy a tapasztalati megfigyelés, a kísérletezés és a logika segítségével az emberi intelligencia,                                   ( értelmezőképesség ) által állapítunk meg, s jelentünk ki igazságokat. Vagyis kulcsezköze az emberi értelem, az emberi képesség és ezközei. Azokat próbálja felfelé építeni a legfelsőbb igazság és valóság felé! Az igazságot voltaképp, bizonyos értelemben, meghódítani akarja. Ez a kutatási módszer fontos, de meg vannak a határai, korlátai, és hibái, főként a fent említett négy emberi tökéletlenség miatt.
A másik kutatási hozzáállás a deduktív logika, vagy alászálló megközelítés. E szerint a TAI eleve létező, sőt, rendelkezésünkre álló tudástár. Forrása és biztosítója maga az abszolút világmindenség, mely tökéletes okból hozott létre minket, s hogy ezt megvalósíthassuk, a megfelelő tudásanyagot biztosítja számunkra! Vagyis a tudathoz tudás is jár. Viszont 'letölteni' nekünk kell! Ahhoz viszont sikeresen tudnunk kell csatlakoznunk a forráshoz. Ez e kutatás célja, vagyis a TAI forrásának megtalása!
Voltaképp a sikeres társadalmi fejlődéshez minkdét kutatási irányelv szükséges! Az induktív logika objektivitására szükség van, mert ha a kutatás az intelligenciáról a zavaros emberi elme szintjére esik, akkor torz, dogmatikus, működésképtelen tudatlanságokba fulladhat a TAI keresése! Az alászálló deduktív folyamat magasabb szintű, mert túl tud jutni az emberi tökéletlenségen, de rendkívül óvatosan és fokozatosan haladva kell alkalmazni, és a mai tudományos, felfelé törekvő, logikus de nyitott, intelligens látószöggel támogatni, óvni kell!

4. Összegzés és a jelenlegi álltalános globális helyzet.
Ahhoz, hogy egyáltalán meg akarjuk oldani létezésünk problémáit, melyek súlyosságát sok esetben még felfogni sem vagyunk képesek, őrűltségmentes, a tökéletes létezés lehetőségét felelősségteljesen kutató, intelligens közösséget kell építenünk! Ez fő feladata mind a szellemi vezetőinknek ( tudósok, tanárok, művészek ) mind a társadalmi vezetőinknek ( kormányok, politikusok, gazdasági és üzleti vezetés ) valamint a teljes társadomnak!
Jelenleg el kell ismernünk és globálisan ki kell jelentenünk, és a nem bizonyítható vallási vagy tudományos elképzelésekkel nem szabad elkendőznünk, hogy a teljes világmindenségről szinte semmit sem tudunk!! E tudáshiányosság tükrében, fő létproblémáink, mint az emberi konfliktusok, ön és környezetpusztítás, betegség, öregedés és halál, nem megoldhatóak! 
Ezért a Teljes Abszolút Igazság kiterjedt kutatása, és a fejlődő tudás alkalmazása égetően sűrgős és fontos társadalmi feladat! Rendkívüli felelősséget és összefogást kíván!

5. A Teljes Abszolút Igazság egyetemes és demokratikus alaptétele!
A világmindenséget, s benne létezésünk okát és célját feltáró Teljes Abszolút Igazság olyan legfelsőbb tudástár, amely nélkülözhetetlen a minél egészségesebb, békésebb és boldogabb emberi civilizáció, valamint tökéletesedő jövője számára! Ezért annak kutatása és a tudásmenti fejlődés, egyéni és közösségi, valamint társadalomvezetési fő felelősség!



Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!