Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
amugyvagy

5. A JÖVŐ FORRADALMAI MAI IMÁI

FA · 9 hónapja
SZABADSÁG

Szól a telefon. Nem keres senki. Vagy nem telefonon. Vagy a felébredés keres már megint, a maga megszokott, unalmas, ügyes-bajos dolgaival. 
 - Szevasz Napfény! Már meging te vagy? Nincs egy kicsit korán? Kérsz egy kávét? Ok főzök. Tudom jó feketén szereted. A Tejúttal ezúttal nem poénkodok, hogy ne vigyem túlzásba a stíliskodást, csak az időt húzom, hogy beérjen a koffein. 
Ok. Megvan. 
Na mivel is kezdjem az unatkozást ezen az egyébként csodás júliusi reggelen. Nyaralás közben. Kitláltam a passzív nyaralást. Ez azt jelenti, hogy nincs pénzem bárhová is utazni, de nem is szükséges, mert ahol vagyok ott is ugyanaz a nyár van, tehát csak ugyanúgy nyaralni kell. Kivettem hát két hónap szabit. A munkahelyemen nem akadékoskodtak, csak arra kertek, hogy majd egy másik gyárba mennyek vissza.
De a reggeli friss és dekoratív, falusi, zőldkerti hangulat leírhatatlanúl, noha nem leírthatatlanúl csodás! Gazoknak csak embereket vagyok hajlandó nevezni! Úgyhogy meghagytam itt ott, had nőjenek szép vadnövényalkotásokká. Nekem maximálisan megfelelő helyi látványosság, minden reggel, a nyaralás alatt. S nem feledem, hogy épp eléggé izgalmas, hogy fogalmam sincs hol vagyok. Annyit tudok, hogyha egy szál ilyen vadnövényt találnának a Marson, mindenki örjöngve ünnepelné, itt meg írtjuk ahogy bírjuk.
A kiábrándúltság nem az ő hibájuk, sem az elmék tudatlan állapotai. Nade! Mire teljesen és globálisan felháborodnánk az unalmas béke miatt, idézzük csak fel azt amire nem is emlékezhetünk! 
Nem rég, mindössze párezer éve, párezer éven át, párezerszer ezer ember rimánkodott halott életének végéig, egy olyan világért ahol az ember nem lehet tulajdona a másik embernek! Aztán sokan, akik nem tudták még hogy tetteik kecsapos színészek uncsi filmjein végzik, sokat harcolva megteremtették ezt az álmot! 
Majd hol volt, hol nemigen volt idő meginni a reggeli kávét, mert az országok még mindíg nem értették, hogy egy ország sem lehet tulajdona a másiknak! Vissza a rétre, majd piknikeznek az utódok. 
' Üdvözlöm a fémdetektort! Itt nyugszik átlőtt bögrém! Rátok emeltem! '
Csak kisimúlnak egyszer e történelemtankönyv lapjai, és elüresednek majd, mert beteljesedett jelenek nem keseregnek rajtuk tovább. 
Aztán alakúlt is! Szabad és büszke mellkasát húzta ki az élet, megbecsült emberi lényként, saját bolygóján! Persze ha ember férfit jelent! Mert ha igen, akkor sem ember sem férfi. Csak annak látszik. Vagy annak se, mert nincs aki annak tudná látni! Sok nő sohaja, zokgása és nemkívánt nyögése harcolt meg azért, hogy emberi tudata és személyes léte, emberi méltóságot kapjon! S ma már vannak helyek, ahol kezdik majdnem megbecsűlni őket.
Persze a hatalmon lévők hatalmas sumákolásai még kétszer felégették kicsiny egyhangú bolygónkat, de most már tényleg sokkal óvatosabban sumákolnak! 
Ma kényelmes műanyagpapucsokban élve élvezzük passzív nyaralásainkat. Nyugodt demokratikus mozdulatokkal, kecsapos ruhákon mérgelődve, új emberiséget kényelmesen keresve tesszük vissza a poharat a csészére. S próbáljuk nemszanaszét csesszve továbbadni e helyet azoknak, kik helyett annyit rimánkodtak, álmodoztak, és áldoztak!


AZ IGAZI ÉRTÉK       

Szívesen lepődünk meg azokon a videofelvételeken, melyek háziállatkedvencek meghökkentően intelligens megnyivánulásait mutatják be. S akik tartanak ilyen állatokat, legtöbbjük családtagnak tekinti őket, s kétségnélkül meg vannak győződve arról, hogy kedvencük egyedi személyiséggel s öntudattal rendelkezik! Nem is firtatják és feszegetik a témát, nem ásnak mélyére annak a kérdésnek honnan ered a tudatosság, milyen kapcsolatban áll az anyaggal, és embernél fejletlenebb lényekben is létezik-e az öntudat, s ha igen, akkor valóban fejletlenebb, vagy csak lefedetebb, lefolytotabb helyzetben van-e?! Gondolom nem akarjuk sejteni mennyire súlyos e kérdés, és az ezügyben feltárt tényleges igazságok mennyre meg fogják változtatni az emberi etikát és jogrendszert! Főleg az állatmészárlás kontrasztjában! Valamint gyökeres fejlődést hoznak az intelligenciában és a társadalmi minőségben! 
A jővő eszmei és szellemi forradalmai, melyek már el is kezdődödtek, efféle abszolút kérdések valódi és globális feltárásával fogják mindinkább szembesíteni civilizációnkat!
Azt gondolom, hogy a tudatosság létezésének kérdésköre és tényleges tisztázása, az egyik nagy elöttünk álló történelmi fordulópont lehet. És egyben idő elötti kipusztulásunk elkerülésének eséjes kanyara.
A tudatos, egyéni, anyagtól talán függetlenűl létező személyiség, minden bizonnyal az egyik legfontosabb világot felépítő elem, mely mellet ezidáig elsiklottunk, vagy csupán részlegesen értettük meg! Mely létének valódi természetét és értékét még súlyos titok rejti!
Ugyanakkor sürgősen és elkerülhetetlenül, sorsdöntően és legmélyebben érint téged, engem, minket és őket!
A mai tudomány, melynek oktatási rendszerére ráépítjük aztán leépítjük az életünket, semmit de semmit nem tud a tudat forrásáról, és létezésének valóságáról! Tudomány aminek nincs fogalma a tudatról!? Akkor vajon mit tudhat? És mennyire tesz jót nekünk?  De ez a kissebbik gond. A fő hiba, hogy nem is akarja tudni, és mi sem követeljük meg tőle, mert szánkba gyűri saját kicsinyes vágyainkat! Pedig minden de minden ezen múlik! Ez létezésünk sorsdöntő útkereszteződése! Egyénileg és társadalmilag is! Mert a tudatunk valósága nem más, mint az alapvető, valódi létezésünk! Megértése nélkül minden csak egy  illúzió vetítte röpke jelenet. Család, otthon, test, elmebeli vágyálmok, maholnap tovafujja őket az idő! Aztán ki tudja, lehet hogy kaparhatjuk újra össze őket egy újabb pusztulás erejéig, csupán hibás tudásra épített rossz döntések miatt! 
Tudatunk valódi helyzetének megismerése nélkül tudásról hogyan is beszélhetnénk? Természetesen emberi elmebeli spekulációkkal nemigen lehet biztos és teljes tudáshoz jutni. De ha őszinte a vágy, a forrás garantáltan előbb talál meg minket, mint mi őt! A tudatlanság sosem adhat megfelelő menedéket számunkra, hiába hisszük azt! 
A hiteles abszolút tudásnak megvan a maga rendszere! A kutatás logikai hozzáállását a fel- és alászálló tudáskeresés módszertana ismerteti. Végűl is ha az ember elhatározza, hogy a végére jár e végtelen világnak, és őszintén kitart, meglepően hamar eljuthat a Teljes Abszolút Igazsághoz, mely garantámtan és nemkicsit felmúl minden vallásos vagy tudományos elképzelést, és bármilyen emberi fantáziát!        
Amit ily módon a tudatról alapvetően megismerhetünk majd, tömören a következő: a tudat nem anyagi elemek, vegyületek, agysejtek termékei! Nem anyag! Se nem atomi, se nem finomabb energia jelensége! Egy teljesen másféle, és magasabb rendű létező! A tudat, mely magában foglalja az öntudatot, egyedi, egybizonyos egyéniség, kezdet és vég nélküli örök személyiség, aki közvetlenűl mi magunk vagyunk! Őt léleknek is nevezik! Az anyagi testeket, mint ideiglenes szerkezeteket, járműveket, biológiai robotokat használjuk. A testhez pszihikai állapotok egyfajta programok is tartoznak, melyek tárhelye az elme, valamint az azt vezérlő intelligencia, amelyek szintén az anyagi energiához tartoznak, de finomabbak az atomi felépítésű anyagnál! Az anyag önmagában élettelen és tudattalan. Csak a lékekkel összekapcsolódva tűnik élőnek! Sőt, formája is a lelki önvalónknak van, s az készteti az anyagot formálódásra, az elme állapotain keresztűl! Mindanyiónknak örök egyedi formája, lelki teste van! Valahogy belekeveredtünk az anyagi energia világaiba, amely fogva tart bennünket! Ez gyötrelmes létezés, kijutni belőle pedig nehéz feladat, amely komoly tudást és segítséget igényel! De elkerülhetetlenűl fő küldetésünk! 
Létezik egy határtalan és végtelenűl boldog, lelki energia alkotta univerzum, számtalan tökéletes lakott bolygóval! Onnan származunk, s egy rossz döntés miatt jöttünk el! Ám hazavár minket! Sőt segít is benne!
Na persze mindez nekünk most még csak lehetőség és elmélet! Ezt kell feltárnunk, és megvalósított tudássá tennünk! Nincs más érdemes irány! Minden más világkép csak részigazságokkal táplált elme vetítette illuzió, amely nagyon veszélyes, mert a lélek, tudatossága miatt, rendkívül sok szenvedést képes összehozni magának! Rossz tudásra, rossz vágyakat épíve, rossz döntéseket fogunk hozni! Az egyetlen hiteles világnézet nem más, mint az örök, boldog állápotban lévő lélek szemszöge!
Létezésünk most még nem játék! De ha összekapjuk magunkat, egy emberi élet alatt örökre azzá tehető! Már pusztán az ez irányú parányi fejlődés is gyökeres életjavulást hoz, és menedéket ad!
Ez tehát az abszolút tudás egyéni tudatról szóló tanításának tömör és részleges bemutatása. Csak ízelítő gyanánt, hiszen nem isteni tanító szerepében akarok tetszelegni, egyszerűen csak a téma és az információk megdöbbentő fantasztikusságára, valamint súlyosságára szerettem volna rávilágítani!


AZ ISTENKUTATÁS ALAPELVE!

A Világról, a Valóságról, a Mindenről s benne mindenről, de leginkább az Eredeti Szémélyről szóló tudás hitelességének alaptörvényei vannak!
Sokan sokmimdent állítanak róla, az ő nevében, vagy az ő nemlétezéséről.
Ami teljesen természetes, hiszen egy dologban mindanyian egyet érthetünk: jelenleg az ellene lázadás állapotában vagyunk! Elismerjük, megtagadjuk, elcsaljuk, vagy valóban kifelé evickélünk belőle. Ki-ki ahol tart.
De vajon létezik-e a teljes valóságot feltáró és elérhető, hiteles tudás!?
Erre két kérdéssel lehetne legfrappánsabban válaszolni:
Miért, esetleg érdekel?
Illetve:
Létezhet-e hamis arany, az igazi arany létezése nélkül?
A teljes és elérhető abszolút tudás minden bizonnyal létezik, és hitelességét, valamint kutatását, elérhetőségét illetően 3 mozdíthtatlan kulcspontja van!
1.: A rendíthetetlen vágy és döntés amely meg akarja találni! A kivűlről jövő és a belső elmebeli akadályoknak ellenálló, valamint az önös ragaszkodásokat kontrolláló őszinteséggel!
2.: A valódi abszolút tudást, annak rögzített, ember által szennyezetlen tudományanyagát ( szentírásokat ) csak megkapni lehet, amelyet csakis Isten Legfelsőbb Személyisége adhat át közvetlenűl, akkor, amikor az őszinte kereső, az Ő segítségében bízva megtalálja és felismeri Őt!
3. Az abszolút tudás teljes megértése és általa az örök, tökéletes élet megvalósítása, csakis egy örök, e világhoz képest felszabadúlt lelkitanítómester közvetlen, élő vezetésével lehetséges! Egy ilyen tanító tagja kell hogy legyen annak a legfelsőbb személyhez visszavezethető tanítómesteri láncolatnak, melyet a hiteles szentiratok dokumentálnak!

A teljes és hiteles Isteni tudás eléréséhez mind a 3 pontnak teljesűlnie kell, melynek elérési sorrendje változó lehet. Másként az örök minőségű létezés teljessége megérthetetlen és megközelítehetetlen marad! 

Olyan emberi lény mely az anyag alkotta világ törvényeinek, tudatminőségeinek hatása alatt áll, nem lehet az Isteni tudás közvetítője! Ha egy ilyen e világi ember megfelelően közvetlenűl kapcsolódik örök, úgynevezet felszabadúlt személyhez, s ez által Istenhez, és meg tudunk győződni arról, hogy a hiteles forrás elfogadja, igazolja, akkor egy tökéletlen de felvilágosúlt személy is lehet közvetve hites tudásforrás! Elfogadhatunk tőle útmutatást és segítséget, hogy mi is kapcsolódni tudjuk az örök forráshoz! Ebben az esetben ez rendkívűl ajánlott! 
Ezen 3 alaptörvény örök érvényű és önmagukat bizonyítják!
Ezen pontok nem minden történelmi viszonyban és életkörülményben ugyanúgy elérhetőek! Néha nagyon nehezen, s van amikor szinte az ember akarata ellenére pottyan az ölébe. Jelenleg ebben a rendkívűl szerencsés helyzetben vagyunk!


( EGY CIKK ELKÉPZELÉSE )
A III. ÉVEZRED NAGY VÁLTOZÁSAINAK ELŐSZELEI  

Az elmúlt ezredekben mindig voltak olyan események és hatások, melyek alapjaiban változtatták meg civilizációnkat. Vajon itt a lll. évezred küszöbén, milyen súlyos változások vannak kibontakozóban? E cikk ez ügyben fürkészik, és reméli, hogy talál oly pozitív fejleményeket, melyek egy sokkal boldogabb emberiséget vetítenek előre!                                                            
Egy rövid összefoglaló arról, hogy nagyjából mi is történt a kezdetektől:                                

Bumm!! Nagy világosság! ( Valaki véletlent vél, valaki véleménye az, hogy valaki alkot. ) Részecskék, csillagok, bolygók, Föld, víz, villám, fehérje, még több fehérje, túl sok fehérje, eszik egymást. Majd a magán nevető, erősen kételkedő anyag, mi embernek nevezi magát! Aztán Tűz, kerék,    cigi, négy kerék. 
A szerveződést és első politizálást követően, nagy titokzatos, máig félreértett és magyarázott ókori keleti társadalmak alakulnak. Aztán a felsőbbrendű értékeken való szemlélődést, miszerint mindannyian egyedi csodák vagyunk, felváltja az izgatott, büszke elme. Unatkozik. Mit csináljon? Hódítson?                                                                             
Kb 3ezer éve! Új birodalom van terjedőben. Az új eszme: mindent lehet, bármit, bárkivel, bármikor! Csatlakozzunk hódoljunk be, inkább cselédként kukkoljunk, mint az arénában döfni vagy döfődni. A tudatlanságban való süllyedés nem ismer határokat!                                                                                                                  
l. Évezred kezdete! 0.kilóméterkő. A Föld még lapos. Kis sivatagi törzs pusmog valamiről. Valami világ feletti, vagy azzal azonos lényről, aki el fogja küldeni követét, fiát, mert létezésünk így nagyon gáz. Aztán lehet, hogy tényleg! Sokan kiugranak a takarók alól (sokan egy alól), összekapva az intelligenciát, egy új erkölcs, tudás és emberi minőség indul hódíó útjára a plattformon. A hódító mániások sajnos szó szerint veszik. A vér még mindig folyik szanaszét, ha kell ha nem, pedig elvileg eredetileg erekbe tervezték! Keleten is lelkesen kardozgatnak a bekómázott öreg kultúrák. Ott egy szintén gyanúsan jobb valóságból jöhetett, kis kopasz gyerek lép a fékre. Kicsit jobb is lesz tőle. Ovatosabban budháskodnak tovább.                                                                                                                          
ll. Évezred! A túlkizsákmányolt ember már rég nem nevet. Viszont egyre többet agyal. Hamarosan felfedezi a korlátlan pazarlások és írtások hazáját. Majd nemsokára ráébred, hogy mégis majom, és újra vidám visításba kezd! Szakadnak a rongyok, szabad a vásár, kapkodó kapitalizmus, civakodás már megint. Ötletek századai, füstbe ment tervek és bolygó. Majd jön a gonosz! Egy kisbajszos majom, nagyon csúnya játékszerekkel leírtja a csapatot.
Józanodás, elgondolkodás, inkább együtt kéne működni, szépen, csendben, békésen zsákmányolni ki egymást. Maradj otthon, meló után, tévézz, netezz, ne pornozz, mondom ne, de legalább maradj hetero.   És megjöttünk!!                                                                                                                                             
Íme lll. évezredünk ki-belátásai! És lehet, már nem akarunk semmiből sehová tartó majmok lenni. A magyar intelligencia persze most is az asztalra csapott! A díjnyertes magyar csatorna, az'Ozone Network', a13-14-15ös évben töbször bemutatta, 'A természet IQ-ja' című magyar készítésű dokumentumfilmet, mely az azonos című, világsikerű könyvsorozt alapján készült! A film az evolúciót kérdőjelezi meg tudományos, objektív alapokon, és ismerteti az újabb, felvilágosultabb megértéseket! Nemzetközileg igen elismerté kezd válni, és természetesen felborzolta az elavulni készülő ódon természettudomány öreg döjfös papjai presztizsét!                    
A fejlődő csúcstechnológia ezközeivel történő felfedezések, az eldugdosott leletek, és a józanodó inteligencia azt kezdi felfedezni, hogy a világ tényleg tervezve van! Értelmes, és van értelme! Például 1 sejt felépítése és működése egy New York szintű városhoz hosonlatos, és van amelyikben motor és fogaskerék található! A fokozatos, véletlenszerű kialakulás, másnéven az evolúció, mely esetén nélkülözhetetlen alkatrészek, fokozatosan és tudattalan vak módon kerülnek bele e precíz, nem egyszerűsíthető rendszerekbe, kérdésessé vált! 
Tehát nem elég hogy Darvin majmot csinált belünk, nagyon úgy fest, Isten is csőbe húzott minket! A materialista önkényes tudomány oly annyira el akarta venni a nemcsaló, nemvisszaélő nemdúzsgazdag egyháztól a hatalmat, hogy az elismerte, hogy Isten azvevolúcióval teremtett! Ám a tudomány erre úgy belelkesedett, hogy olyan mélyre ásott, hogy kiderűlt mégsincs evolúció! Az egyik bebukott, a másik lebukott! Persze naná, egyiksem gondolta át, hogy valójában kivel is szórakozik. Sebaj.
Ha a világ ismeretlensége ellenére, azt oktatjuk bele utódaink tudatába, hogy megszűnő anyagtermékek vagyunk csupán, és csak akkor kell tartanunk döntéseink s tetteink következményeitől, ha ránk tudják bizonyítani, az vajon milyen értékrendeket, jellemeket, és emberiséget teremt?!  Hát ilyet!      
Ősszegezve: izgalmas, új univerzális tudások és létminőségek kopogtatnak az ajtónkon, s reméljük, míg sikerűl beengednünk, addig nem hevítik túl a bolygót majomságban rekedt társadalmi vezetőink.
Ami bizonyos! A valóság és igazság nem emberi ötlet, és kreálmány! Ami van, az van! Szubjektív, önös vágyakat nem szabad a megismerés útjába helyezni! A hit lényege pedig az a bizalom és meggyőződés, hogy megalkotónk, ezen ismeretlen világ, a legjobb barátunk, jóakarón, és szerető otthonunk kíván lenni! 
Bár a jetik még panaszkodnak a földönkívülieknek, hogy az amerikai tengerészet fegyverkisérletei pusztítják a sellőket, a lélekvándorlás maholnap biológia tankönyvek anyaga lesz, és az örök világból is gyakrabban néznek be hozzánk mostanában, hogy végtelen csodák felfedezésére bíztassanak! 
Hát sok sikert minekünk!


CSAK REMÉNY MI TÉNY

Százéves, letűnt és elúnt életek parasztházhomájában,  merengőn nézem a fagerendákat és a deszka plafont. Aztán látom ahogy meglendül a lámpa, s a faszerkezet nyikorogva lassan ide-oda dől. Hintazik a lenniakarás tengerén. Kitudja hová. Feltápászkodok, és megrogyott de bátornak tűnő matrózként megkapaszkodok, a kötelességek kötetlenűl kötelező kötelében. 
E világ barmerre is hajt, e sors bárhová is tart, egyszer úgyis eljön majd, egynap feltűnik a part!



 KORTÁRS SZABADVERSEK!
( Amolyan kis elszálások, íroi versek )



VIDÁM BÚ CSÚ!

Együtt néztük merre kéne, izgatott szív merre vinne, merre hinne,                          
Merre verne, lélegezne...!
De soha többé így, veled sehol együtt megint, nem leszek.
Tovább megyek, feljebb leszek, emlékemben velem teszed, 
Rétek, erdők, mezők, szelek, tisztelegve bólint neked!
Ú! Na most elég e kőltészetpusztító rímfaragásból!!
Mennyit kacagtunk, szaladtunk, haladtunk együtt! Dimenziókon és világokon,        
Mint borzas árkokon, úgy ugráltunk át oda vissza! 
Vándort váró árnyasoknál, meg a kék közkutaknál, útszélén ülő frissülő,          
Nemritkán böjtölő, kitudja már milyen nevű elmúló városokban.                         Perzselő országutak mentén, fagyos erdők, forró rétek rejtekén, csak te meg én, Kerestük annyit... ! De mára csupán hiányos, bozótmagányos, homájos emlék... 
Már csak nézed hogy fakul a fény, ahogy fogy a szín!
Micsoda projektor a Nap, az idő miféle szalag?!
Nekivágunk hát végső csavargásunknak!
Átkelünk a semlegesség szigorú csendjén, át a hallgatóság mezejének rendjén,            
Az örök óhazába igyekvők ragyogó táncán! 
"A megtérés nem megtörés!" - zeng imáink láncán!
S gondolom tévesen, nem baj ha gondolat, 
Odafenn akkor is valaki jól mulat!

A táj bájos, a mező zászlós felvonulásos!
A minden világos, az ég örök, mennyei karneválos! 

A múlt kitérdeklő, a jelen merészkedő, 
Ő meg vidám jövő!


MONO 8

Monokini
Monotón
Monostor 
Monolit 
Monológ
Monogám
Monodráma 
Monoteista
 

HÉ EZ MEG MIT NÉZ MEG?

Vitorlába tépő szélfogak! Mulandó tenger partján futó ideglovak!                           Merülő ülő testben felmerülő, ember öle ölelte léte, időbe kapaszkodó sörénye,      
Havá szaldó lénye, mivégre mivé lesz? 
Miféle vidék ez? 
Hé ez meg mit kérdez?
 

VAKKACSINTÁS

Csak nézve a kozmoszt, már ami látszik és láttatszik belőle,
Meg azokat ami mégiscsak mögötte, noha nem láthtó, nem csak lehet, de van! 
Mert ok hogy űr, de létem hova ürűl?
Tehát csak ő, márha valaki, akkor csak ő jöhet segítségűl!
Kinek tán van megoldása kellemeten heyzetekre,
Például ha nincsen vége...


ŐSZISZISSZENÉS

Betépve szírmait, szaggatja szélvihar tánca lejt, lobogó levelek, 
Dobogó életek, ropogó végzetek élén! 
Vad időhullámok, de szelíd partjai szélén.

Univerzum bársonyán, aranyló Napékszerek, zafirkék fényékkövek,                   
Gyöngyök és holdfényövek! Rubinló tüzgolyók, semmiben bolyongók!
Hatalmas szájával, csak nyeli a mulandót! 

Néha kicsit átderengő, de inkább csak rengő, csillogó feketén merengő! 
Szédítő terekben kerengő, végek a végtelenben. 
Évmilliós komor történések, távoli robajok, fénytelen létterek,                                     
Valós vágyákkal, heverő szárnyakkal.
Átütő áhitat, temutass más utat! Távcsövekben figyelő, azokon túlnéző,             
Bizakodó túlélő!     
( Ki időnként mellélő. )


 SÓHAJOK EGY KISHAJÓN

Kérve a lehtetlent, e kérlelhetetlent, a puszta lét pusztuló tutaján, reményt ne remélj, Ha keresnéd idelent, azt hogy mit jelent!
Ha megpihenve megtalált értelemben, ha leülve megtérő irgalomban, 
Ha újra itt e régi honban, ha ujra bent az otthonodban, kertkapudban, papucsodban, Újra porban! Mosolyodban! 

Képzeletben, félnyeletben! Pöffenetben, közhehyekben! 
Elszált gondolatok! Elszánt indulatok! 
Lassan indulhatok.

Félelemben tisztelő, kanyarokban tesztelő, szemekben tisztuló!
Mi egyszer úgy ragyogott, még mindig fénylik ott, az aszfalton vakitón!
Átkelve többször is, egymás után, nézve bután, elfelejtve valamit,                                     De igazából mindent.

Neked is, nekem is, integet valaki: a legtisztább kérelem: a legfelsőbb védelem! 
A sosem feledkező, abszolút létező!       

Nézd: ez ő.     


ELTŰNŐDÉS AZ ELTŰNŐDÉSEN

Itt valahol a valamiértben, egy közeli kőzértbenk, vagy, 
Bárhol máshol, bármit máskor, ezen, 
Emberhelyzet ölelő ölében, el kell tűnődnünk szerényen,
( Na meg serényen készűlnünk, szépűlnünk, 
De most épűlnünk. )
Azon a tényen, 
Meg azon a fényen, 
S azon a lényen! 
Mert csak ott vagyunk! 
Mindjárt, mindnyájan a végen!


A SZÖKÉS

Vajon sikerűl-e megszökni e szirénszigetről?
Ez valódi. Kemény meló lesz... Letenni, letépni, ledobni, leszokni, lemondani! 
Lelépni!
De mindenki jön! Az is ki most megy! Abszolút mindenki az abszolútba! 
Hazafelé a jó örökbe, bele a lelki útba!


TÚLLÉPEK VAGY MEGSZERZEM!

Biztos bukásra hívniki birkózni a kéjt!? Nagyhülyeség!
Sóhajtok, hintázok, óriás hullámok, mindenütt azt látok!
Ritmusra lélegzek, erősen mérgezlek, esőben érezlek, szabadban élvezlek!
Fajom rám fonódó fonalai, sorsom rám sodródó sodronyai
Valahogy ellátnak, meg efféle lénytársak!

Kibe kéne kapaszkodni, mihez képes ragaszkodni?
Ily elragadó ragadozó szemekkel?!
Dehogy kell!
Mindjárt kel!


HÉ

Hé, elmúlás előtti néma lázongás, és a későbbieknek integető elmejátékok!       Jövőnek beszélő magányos írói imák! Csak ennyi e pár sors sorsolta sor!                       És ha majd ott nálatok, az ottani mában, egy jelenbe bejelentkező jelent kezelő, Következő kivetkező, és mindenféle élniakarásokat belélegző, tényelemző
Hallgatja majd mit üzen ezen üzenetrögzítő! Akkor csupán azt kérdezi 
E közönyös közvéleménykutatás, hogy ha bármerre mehetnél, bárkivel, bárkihez, Akkor hová az a bárhová? S kivel?
Miért és kiért? Mennél-e példáúl ahhoz, ki mindent ért!?
Aki veled mindent megértet, s azzal kivel minden megérte!
Mert ha igen, vagy ha nem, sebaj, csak köszöntelek! 
Száraz nyarak, szúrós telek!
Nem sokáig kísértelek!


 VÁGY

Nemiség sikságán súgdosó szélsusogás. Fogcsikorgató, görcsös, arckaparó akarás! 
Fék! Szikrázó patkók! A gyeplőhúr rezzenve pendülő, felnyögő, prüszkölő, nyihogó, Vihogó, kacagó, tűzes szemű, fekete kéjmén láttán visszahőkölő, idegettépőn ölő, 
De félő, s ijedő, érzékszekér!
Majd némi kozmoszpor szál, s elül. Baj nemér.
Egyedül e sehva vágtázás, mond mitér?
 

JAJJ JAJJ!

Jajj de hideg, jajj de viharos! Most látszik milyen tákólt, ócska, és megfizethetetlenűl Drága, csak a drága széteső, e túlnagy vizeken evező, arccsapó hullámokat benyelő, Benyaló, mindenfélét gondoló, matt-rózt formáló önvaló én, 
És e vihar szaggatta kishajó!


- Címtelenül -

Lakcímtelenül leülök békén, a tévutak végén, egy kiürült űrben,                                    
Hol mindenki rég benn. 
A végtelen égben.
A szenvedés elment.
Semmivé nemléte, sosem volt emléke.
Lépek még persze, félre is én is, de végűlis mégis, végűl a vég is, meg a minden is, Rendben. Leülök némán, leülök csendben. A távoli fényben, a derengő létben,            
Így merengőn éppen.

Hogy csakis Őt nézzem.




FA








 

 

 

Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!